Az ősi hiedelmek szerint a B o d z a a tavasz tündére, és mágikus erővel ruházták fel ezt az angyali illatfelhőt árasztó fácskát. Úgy hitték, hogy a bodzafa az erdő lelke, és ennek megfelelően jól bántak a bodzával, úgy vélték, hogy a fa megvédi mindazokat, akik gondozzák. Ebből kifolyólag gyakran ültettek bodzafákat a ház közelébe, talán ennek köszönhető, hogy manapság is sok helyen sövényként él a bodza. A gondozott fákhoz imádkoztak, felajánlásokat tettek, s bíztak benne, hogy minden bajtól, szerencsétlenségtől megvédi őket.
Május végén – június elején ki ne emlékezne nagyszüleink kertjében is a bódítóan édes bodza illatára? Az viszont kevésbé ismert, hogy virágját nem csak szörp készítéséhez gyűjtötték, hanem gyógynövényként is számon tartották. Flavonoid tartalmának, valamint hűsítő és szélhajtó tulajdonságának köszönhetően fokozza szervezetünk nyákoldó, kiválasztó és vízhajtó erejét. A hosszú, mozgásszegény téli időszak, valamint az idei aktuális Koronavírus vészhelyzet miatti bezártság mind hozzájárul a testünkben felhalmozódott száraz, kiégett salakanyagok lerakódásához. Ez az állapot megviseli szervezetünket, melynek tünetjelei a nagyon száraz bőr, vagy akár bőrgyulladások formájában is tapasztalható. A bodzatea vagy a bodzaszörp fogyasztása ebben az időszakban kiváló ital a szervezetünk, ún. SZÉL –energiájának téli álmából való felébresztésére, és a szövetek „kimosására”.
Bőrápolási javaslatok száraz, gyulladásra hajlamos bőrre:
– borogassuk a bőrfelületet bodzateával átitatott vattapamaccsal, naponta 2-3x. Ezzel a kezeléssel kivédhetjük a szem alatti vizenyő, avagy szemtáskák kialakulását is.
A bodza szinergistái = hatását erősítő, hasonló hatású gyógynövények: a kamillavirág és a fodormenta.
– ápoljuk rendszeresen bőrünket egyszerű, és természetes bodzavirágos olajjal. Ekcémára, pikkelysömörre /Psoriasis/ kifejezetten ajánlott!
Ezek után nem csoda, hogy a bodzafa ereje oly sok költőt is megihletett:
„Szoknyát varrat a bodza,
Így készül a tavaszra.
Csipkés szélűt és puhát,
Épp olyat mint nagyanyja.
Mert ha nem varratna,
Hát csupasz maradna.”
/Csoóri Sándor/
